Huszonegy évig vezette a Veszprém Megyei Kézilabda Szövetséget dr. Soós Kálmán, ám most átadta a stafétát. A leköszönő elnök azonban továbbra sem szakad el szeretett sportágától, hiszen tanácsadóként segíti egykori munkatársait, és tankönyvet ír a játékvezetőknek.
Soós Kálmán, a szó legjobb értelmében, igazi nyughatatlan személyiség. Az egész életen át tartó tanulásban hisz, ezért folyamatosan képzi magát. Rendszeresen végez kutatómunkát, rengeteg olvas, könyvet ír. Munkáját, minden szinten a tenni akarás, a fejlődésre való törekvés, a maximalizmus jellemzi. Elképesztő energia buzog benne, saját bevallása szerint, nem egyszerű vele az élet, mert munkamániás és perfekcionista. Kellemes beszélgető partner, ismeretei, tudása olyannyira szerteágazó, hogy bátran jellemezhetjük modern kori polihisztorként is.
Kacskaringós utat járt be, ám a kézilabda játékvezetés végig kísérte életét. Tizenkét évesen, 1961-ben ismerkedett meg a sportággal Oroszlányban, három évvel később letette első játékvezetői vizsgáját Tatabányán. Első élvonalbeli mérkőzését 1967-ben dirigálta, Keszthelyi Lászlóval a Tatabánya-Csepel összecsapáson közreműködött. Még ugyanebben az évben Keszthelyre került, ahol a Keszthelyi Haladás NB I/B-s, majd NB II-es női kézicsapatának volt az edzője. Az első diplomáját, agrármérnökként, 1975-ben szerezte, aztán 1977-ben lett „A” kategóriás játékvezető, kezdetben Szabó Józseffel párban, majd Soltész Ivánnal 1987 és 2000 között a nemzetközi keretbe is bekerült. Utolsó, levezető évében Rózsa Lászlóval fújt.
Hosszú és eredményes játékvezetői pályafutása alatt 535 NB-s bajnoki és kupameccsen vállalt szerepet, ebből 362 élvonalbeli (NB I) találkozón fújta a sípot. Vezetett öt Magyar Kupa döntőt is. Nyolc világversenyen képviselte a magyar színeket: utánpótlás, junior, ifjúsági, egyetemi és főiskolás Európa- és világbajnokságokon, valamint egy női vébén közreműködött. A 147 nemzetközi összecsapásból hat negyed-, és két elődöntőt bíztak rá és párjára, sőt egy ízben City Kupa finálét is vezetett, ahol a Stuttgart és a Göteborg mérte össze az erejét.
A Veszprém Megyei Kézilabda Szövetségnek 44 éve, 1977 óta tagja, 21 évig elnökként vezette. A Magyar Kézilabda Szövetségben (MKSZ) is aktívan tevékenykedett, hiszen 2011 és 2019 között a Játékvezetői Albizottság elnöke volt.
Mindezek mellett eredeti szakmájában is csodálatra méltó pályát futott be: agrármérnök, majd szakmérnök lett, később közigazgatási szakvizsgát tett, a Mezőgazdasági Tudományok doktora lett 1988-ban. Többek között a mezőgazdasági és vidékfejlesztési hivatal regionális igazgatójaként is dolgozott.
Kiváló munkájáért kilenc alkalommal kapott rangos kitüntetést. Egyebek mellett átvehette a Magyar Köztársaság arany érdemkeresztjét, 2006-ban a Magyar Kézilabdáért aranyjelvényét, 2019-ben pedig a Magyar Kézilabdázás érdemérmét is.
– Az életemet mindig is két dolog határozta meg: a maximalista életszemlélet és a munkamánia. Szerintem az élet a tanulásról szól, épp ezért a mai napig 4-6 órát tanulok, képzem magam – kezdte a beszélgetést.
A korábbi kiváló játékvezető hatalmas tudományos munkát is végez, érdeklődése a pszichológia, a magatartás- és viselkedéstudomány, a vezetés- és menedzsmenttudomány felé fordult. Azt vallja, hogy a játékvezető szerepét, viselkedését, magatartását csak 15 százalékban határozza meg a szabályok ismerete, a fizikai adottságai, vagy a kiváló vizsgák. Szerinte ez is egy szerep, amelyet meg kell tanulni, el kell sajátítani, mint annyi minden mást az életben. Az ebből a témából készült tankönyve várhatóan januárban jelenik majd meg.
– A munkám során mindig is kiemelt figyelmet kapott a játékvezetők oktatása. Hiszek a fiatalokban, ezért arra törekedtem, hogy minél többen kerüljenek be a rendszerbe. Mivel fejlesztő típusú ember vagyok, ezért elnökségeim során elindult a sípmesterek figyelemre méltó utánpótlás képzése, 2012-től egy mentorprogram is, pozíciókat, lehetőségeket kaptak a feltörekvő tehetségek. Büszke vagyok rá, hogy a mai magyar NB I-es és NB I/B-s játékvezetői keret 70-80 százaléka a munkám eredménye – hangsúlyozta.
Arra a kérdésre, hogy vajon az elmúlt 21 évből kihozta-e a maximumot, Soós Kálmán azt válaszolta, ennél sokkal többet akart. Szerinte ugyanis az élet arról szól, hogy tanuljunk és mindig mindenkinél legyünk jobbak. Albert Einsteint idézte, aki azt mondta: „Tanuljuk meg a játékszabályokat, aztán már csak játszani kell – persze mindenkinél jobban!”
Soós Kálmán azonban azt is hozzátette, mindezeket szerető felesége támogatása nélkül nem érhette volna el.
– Az összes tiszteletem a feleségemé. Nem lehetett neki könnyű, hiszen rengeteget utaztam, előfordult, hogy két, két és fél hónapig nem voltam itthon. Ő azonban fantasztikus nő, biztos hátteret teremtett, nevelte a fiúnkat, ráadásul saját karrierjét is szépen építette – fogalmazott.
És, hogy a könyve megírása után Soós Kálmán hátradől-e és élvezi-e majd a nyugdíjas éveit? Kizárt. Rengeteg terve, ötlete vár megvalósításra. Még egyáltalán nem akar, ahogy mondta, lenyugodni, hisz az élet még annyi mindent tartogat számára.