Súlyos betegség után, életének 76. évében elhunyt Németh Gábor, a Bakony Vegyész TC és a Veszprém Beton KC egykoron működött női kézilabdacsapatainak vezetőedzője. A kiváló szakember halálhírét a családja erősítette meg a világhálón.
Németh Gábor hosszú évtizedeket dolgozott a magyar kézilabdázásban. Ötvennégy éve diplomázott a Testnevelési Egyetem edzői szakán, majd Szombathelyről indulva jelentős szerepet játszott abban, hogy Győrben kialakulhasson egy biztos alapokon nyugvó utánpótlásnevelő rendszer. A Rába partjáról 1981-ben érkezett a királynék városába, ahová a Győri Textilesből vele jött a későbbi felesége, Sulyok Erzsébet és a következő évben vb-ezüstérmet nyert Nyári Zsuzsa. A velük, illetve Orbán Csilla és Budai Piroska nevével fémjelzett hölgykoszorú 1983-ban veretlenül hódította el a Magyar Népköztársasági Kupát, aztán az évek folyamán egy ezüst- és három bronzérmet szerzett az NB I-ben. Negyven éve egyetlen gólon múlt a bajnoki aranyérmük. Németh Gábor később a Veszprém Beton KC szakmai stábját vezette, irányításával a klub a másodosztály meghatározó együttese lett. 2010-től pedig Székesfehérvárott dolgozott, az Alba Fehérvár KC utánpótlásánál, előbb szakágvezetőként, majd utánpótlás-koordinátorként. Igazi sportos család az övé, hiszen a már említett felesége 89-szer volt válogatott és kétszer lett az NB I gólkirálynője, jelenleg a Veszprémi Pannon SE NB II-es kézilabdagárdájának edzője, lányuk, a 31 éves Kriszta a VPSE-ben, míg a nálánál két évvel fiatalabb öccse a Balatonfüredi KSE-ben játszik.
A betegeskedő szakembert nemrég ismét láthatta a nagyérdemű, mikor a negyven éve MNK-t nyert BVTC-t a Veszprém Arénában köszöntötték.
A Veszprém Vármegyei Kézilabda Szövetség minden évben megrendezi Alapfokú Játékvezetői tanfolyamát, mellyel elősegíti a sportágból való kiáramlás csökkentését. Ebben az évben az elmúlt héten tettek sikeres záróvizsgát a fiatal játékvezetők, összesen 14-en. A tanfolyam lezárásaként a szombati Telekom Veszprém – Sport36-Komló mérkőzés félidejében adta át részükre az oklevelet Németh Csaba, a Veszprém Vármegyei Kézilabda Szövetség elnöke.
Az oktatásukért Horváth Péter és Marton Balázs nemzetközi, valamint Öcsi Tamás NB I-es játékvezetők feleltek.
A Mikrohungária Sport Kft. felajánlott a legtöbb sikeres tesztet teljesítőnek egy Molten 2023-as VB kézilabát. Ács Barna újdonsült játékvezetőnek gratulálunk hozzá!
Idén második alkalommal került megrendezésre a Magyar Kézilabda Szövetség Kezdődobás Program keretében a Kisiskolás bajnokság U8-U9-es fordulója 42 Veszprém megyei csapat részvételével, melynek a balatonfüredi Szabadidőközpont adott otthont. A csapatok korosztály és nemek szerinti bontásban két pályán játszották le a számukra kiírt 2-2 mérkőzésüket. A nagysikerű rendezvényen a két szivacskézilabda pálya mellett egy készségfejlesztő játékokkal megtöltött játéktér is jelen volt, ahol szakképzett pedagógus jelenlétével és önkéntes segítőkkel tudták a gyerekek fejleszteni ügyességüket. A nagysikerű program harmadik fordulója a következő hónapban kerül megrendezésre.
Legendás testnevelő, az intézményi csapataival sikerhalmozó utánpótlásedző, aki a veszprémi Báthory iskolában egyedülálló szakmai műhelyt alakított ki. A három lánygyermekkel és négy unokával büszkélkedő Hidasi Ferenc a napokban lesz nyolcvan éves.
Kiválóságok sorát indította el Hidasi Ferenc a virágzó karrier felé, és tette ezt később az MKB VKC alsóörsi utánpótlás-központjának szakmai vezetőjeként is. Közben ciklusokon át volt önkormányzati képviselő, a megyeszékhely szabadidő- és diáksport tanácsnokaként pedig az idősebbek gondját is a szívén viselte. Sokat dolgozott, főként a kézilabda és az egészséges életmódra történő nevelés töltötte ki a mindennapjait. Április idusán kézilabdás találkozó szerveződik a Báthory iskolába, ahol a nosztalgiázásra egybegyűltek a hajdani tanárukat, a születésnapos Hidasi Ferencet köszöntik, akinek a sokrétű és eredményes sportbeli tevékenységét korábban kitüntetésekkel is elismerték. Hazánk egyik legkiemelkedőbb utánpótlástrénere, remek – élvonalbeli és válogatott – sportolók sokasága igazolja ezt a tényt, akik alighanem az eseményen is kifejezik majd nagyrabecsülésüket az ünnepelt felé. Akik persze máskor is jönnek hozzá, a hétköznapokon is üdvözlik, és kérdezik tőle: „Tanár úr, mi van önnel?”.
Hidasi Ferenc Kecelen született, és a focimérkőzésekre járó édesapjának köszönheti a sportszeretetét. Tizennyolc éves koráig, a kiskőrösi gimnáziuma befejezéséig a településük megyei első osztályú felnőtt együttesében védett, ahol a testnevelője volt az edzője. Akkorra már körvonalazódott benne, hogy ő is tornatanárnak áll, a gondolatait pedig tettek követték: hamarosan felvették a szegedi tanárképző főiskolára. A tanszéki bemutatkozásukon annyi labdarúgással kacérkodó évfolyamtársa volt, hogy az elöljáróinak azt mondta, ő 400 és 800 méteres futó, így kisvártatva – tegyük hozzá jó atlétaként, biológia-földrajz szakosként – az Ady téri rekortánon rótta a hosszakat. Idővel a magasugrást is kipróbálta, 196 centiig vitte, majd egy különös vargabetűt leírva az NB I-es salgótarjániak futballszerződést ajánlottak neki, ám a szülei nem támogatták az elképzelést, mondván, elsők a tanulmányai. Végzősként egy akkori lánybarátja rámenős szüleinek „köszönhetően” került Úrkútra, noha először a Tisza-partján kerestek neki állást, ám a hölgy édesapja „elmenekítette” a környékről.
– Mikor Úrkúton lettem testnevelő, a helyi sportkör elnöke próbált rávenni, hogy legyek a gárdájuk jobbszélsője, amire nemmel feleltem. Egy ideig bejártam a Veszprémi Haladás SK edzéseire, ám a rossz buszközlekedés miatt végül hátat fordítottam a labdarúgásnak. Mivel a főiskolán kézilabdáztam is, a 7. osztályos fiúkkal és a két évvel fiatalabb lányokkal elkezdtük átvenni a sportág alapjait. Holott sem tornatermünk, sem szabadtéri pályánk nem volt, az első labdáinkat is akkoriban vettük. A gyakorlásainkat az intézmény folyosóján tartottam. A lányokkal másfél év múlva, 1970-ben megnyertük az országos úttörő olimpiát, a kis bakonyi település alakulatának legjobbja pedig az a Pfaff Szilvia volt, aki 1975-ben a feleségem lett.
Hidasi Ferenc később megfordult Dunaújvárosban, az Ajkai Alumíniumnál, aztán a Bakony Vegyész TC-nél előbb módszertani vezető, majd egy rövid ideig elnök lett. Mint értésemre adta: utóbbi klubnál olyan rossz tapasztalatok érték, hogy eldöntötte: többet nem foglalkozik a gyengébb nemmel. Az akkor átadott Báthory iskolába került, ahol egészen 2005-ig tanított. Sok kézilabdázó általa tanulta meg a játékot, közülük Perger Zsolt, Kalocsay Attila, Béres László, Kubasi Rudolf és Bene Tamás felnőtt válogatott lett.
– Valamennyi csapatomra szívesen emlékszem vissza, de a „hőskorban” különösen jó társaság jött össze, a Radovics, Kóbor, Tölgyes, Perger és Kalocsay nevével fémjelzett gárda először 1982-ben nyerte meg az országos úttörő olimpiát, majd egy év múlva újra első lett. Nem szeretnék nagyzolni, de a fiúk nyakába általában gond nélkül került az aranyérem. A VÁÉV-Bramac SE-vel később KEK-győztes lett Kalocsay mindenkit ámulatba ejtett, szinte minden lövéséből gól született. Egyszer átugrotta az előtte állt védőfalat és úgy talált be. Ám rajta kívül is hosszasan sorolhatnám a jól csengő neveket. A színvonalas Báthory-kupákon remekelt csapattagok egytől-egyig tehetségesek voltak, igaz, sokat is dolgoztunk. Az iskolával összesen tizenhatszor lettünk országos bajnokok, legutóbb 2001-ben. Egyébként az a Kádár Tamás is nálunk kezdett el kézilabdázni, akiből aztán válogatott labdarúgó lett, pedig előbbi sportágban sem volt ügyetlen. Nem kis szívfájdalmam, hogy az intézmény folyosóiról leszedték a dicsőségeinket hirdető okleveleket – jegyezte meg, s nem csak ennél a történetrésznél komorult el a hangja, hanem mikor az élvonalban is bizonyított, szintén pedagógus felesége elvesztéséről mesélt. – Szilvi 49 évesen, váratlanul hagyott itt bennünket, engem és a lányainkat. A halála a mai napig felfoghatatlan számunkra. Idővel aztán rájöttem, hogy nem temetkezhetek a fájdalmamba, ezért 2007-ben – immáron nyugdíjasként, Lipták Gyula barátommal – elindítottuk az alsóörsi Endrődi iskolában az utánpótlásképzést, ami az MKB VKC nevelőközpontja lett. Gyula az atlétikai alapokat adta át a fiataloknak, míg én a kézilabdázás fortélyait. A Balaton-parton 2017-ig tevékenykedtem, az ottani srácokkal is szép sikereket értünk el, miközben Ligetvári Patrik magyar, Uros Borzas szerb, míg Kancel Ottó szlovák válogatott lett – tette hozzá, majd afelől kérdeztem, hogy miért mindig „csak” gyerekekkel foglalkozott, netán hívták felnőtt gárda kispadjára is? – Az általam megismert gyerekek fogékonyak voltak a sportra, mindenütt a nulláról kezdtem el velük dolgozni. Mindig az vezérelt, hogy sportembereket neveljek belőlük, vagyis a kézilabdázás legyen számukra az első, de a tanulmányaik mellett arra is figyelmet fordítottam, hogy emberségből is felkészítsem őket az életre. Fontosnak tartottam, hogy a sportágunknak legyen utánpótlása, ám hogy a felvetésére is válaszoljak: hamar rájöttem arra, hogy nekem a sport értelmét a fiatalok adják, a nevelésük okozza a legnagyobb örömet. Könnyű volt velük dolgozni, mert szerették a kézilabdát. Ilyenformán meg is kellett becsülni őket, hogy a szabadidejükben sportolnak. Végigkövethettem a fejlődésüket, azt, hogy csapattá formálódnak, majd azzal is szembesültem, hogy a legjobbakat elvitte a veszprémi kézilabdaklub. Tudtam, hogy a srácok is azt akarják, mint én, s ezért bármire hajlandók. Büszke vagyok mindnyájukra, azokra is, akikből nem lett sportoló, hiszen a legtöbbjük emberileg is közel került hozzám. Hihetetlen, de a legidősebb tanítványaim már nyugdíjasok. A mostani NB I-ben tíz volt diákom játszik, míg a második vonalban húsz. Jelenleg Német- és Csehországban, Ausztriában és Norvégiában is kézilabdáznak tanítványaim, Horváth Péterből és Marton Balázsból pedig nemzetközi játékvezetői páros lett.
Húsz éve a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjével kitüntetett, majd 2009-ben az MKSZ kuratóriuma által az év utánpótlásedzőjének választott pedagógus 1994-től 2010-ig önkormányzati képviselő volt Veszprémben. Bár sosem volt párttag, Arató András rábeszélte a politizálásra, hogy aztán a szabaddemokrata frakció tagjaként legyen a megyeszékhely szabadidő- és diáksport tanácsnoka. Ezen minőségében már azzal is foglalkozott, hogy az idősebbek hogyan tölthetnék hasznosabban a szabadidejüket. Felvállalta, hogy a nyugdíjasokat bekapcsolja az egészséges életmódba, első lépésként egészségügyi tornát indított nekik. Később egy társasház alagsorában idősebbeknek, mozgássérülteknek és különböző egészségügyi beavatkozások után lábadozó embereknek egy, speciális gépekkel felszerelt termet hozott létre, ahol a jó közérzetre vágyók orvosi tanácsokat is kaphattak.
Az Alsóörsön élő, hétvégén mérkőzésekre járó Hidasi Ferenc rendkívül büszke a lányaira, a Németországban élő Alizra, aki a szeretteivel kéthavonta egy hetet vele tölt, illetve a róla szintén gondoskodó Zitára és Szilviára, továbbá a négy unokájára. Mivel a sport mindig szorosan hozzátartozott a családjuk életéhez, azt szeretné, ha az unokái bármilyen szinten is mozognának, hódolnának valaminek. Ez is csak azt bizonyítja, hogy hiányzik neki a pedagógusi pálya, de ott vannak neki az unokák, most az ő fejlődésüket követheti nyomon.
A nyugdíjas éveit is aktívan töltő főhősünk szívesen emlékszik vissza a csapataira, élvezte a velük való meccselést, talán még a fárasztó utazásokat is. A tanítványai, a játékosai ma is elismeréssel beszélnek róla. Ez így van rendjén, ugyanis eredményes és sikeres pályája volt, a munkássága követendő példa az ifjabb generációk előtt. Mindig próbált jó testnevelő és pedagógus lenni, miközben a kedvelt sportágához hű maradt – ami már minden bizonnyal végigkíséri az életét.
Akiknek volt szerencséjük látni őt a pályán, elragadtatással beszélnek a játékáról, a képességeiről, a tehetségéről. Mindenütt kitüntetett figyelem övezte, miként az a különleges, korszakos egyéniségeknek kijár. Az aktív kézilabdázással 47 évesen felhagyott Némethné Sulyok Erzsébet több mint két évtizede edzősködik, jelenleg a Veszprém Pannon SE NB II-es felnőttkörét, illetve korosztályos csapatait gardírozza. A fiatalok felnéznek a sportberkekben csak Böbeként ismert 89-szeres válogatottra, aki a tréningeken számos gyakorlatot bemutat nekik.
A VPSE pillanatnyilag második az NB II északnyugati csoportjában, a kispadjukról Pischné Bankó Zsuzsanna mellett Sulyok Böbe látja el instrukciókkal a tanítványokat. Nekik érdemes meghallgatni, mi több, megfogadni a tanácsokat, mert azok olyan csillagtól érkeznek, aki 1981-ben és 1985-ben az élvonal gólkirálynője volt. – Legutóbb megnyertük a harmadosztályú vetélkedésünket, ám a klubtörténeti siker árnyékában – infrastrukturális és anyagi megfontolásból – nem vállaltuk az NB II-es szereplést. Az otthonunk, a stadion munkacsarnokának átépítése miatt most is hol itt, hol ott dolgozunk. A jelenlegi kiírásban ráadásul van már két vereségünk – tizenegy győzelem mellett –, vagyis nem tartjuk valószínűnek az ismétlést, de ha ez mégis megtörténne, újra lemondanánk a feljutásról. Fiatalok mellett édesanyák és dolgozó nők is tartoznak a keretünkhöz, ők aligha vállalnák a mindennapos edzéseket. Jó játékosok, de csak kedvtelésből sportolnak, így nálunk nincsenek is elérhetetlen célok. Főként az vezérel bennünket, hogy a tagjaink jól érezzék magukat nálunk, ha pedig ez eredményességgel is társul, az hab a tortán. Számunkra az jelent motivációt, hogy minél több tehetséges gyermeket „adjunk” a sportágnak – jegyezte meg a 62 éves edző, aki a száznál is több tagot számláló egyesületben a serdülők és az ifjúságiak munkáját ugyancsak segíti.
Az már korán kiderült, hogy a példás szorgalmú klasszisnak van labdaérzéke, a játékszer kezdőként sem dadogott a kezében. Az értő szemek egy akkortájt divatos győri tömegsport foglalkozáson szúrták ki maguknak és a sportágnak. A szakemberek segítségével hamar kibontakozott a talentuma, hogy aztán a Rába ETO-ban meredeken íveljen felfelé a pályafutása. Ebben az időszakban ismerte meg a későbbi férjét, Németh Gábort, aki 1977-ben felkészítője volt az Országos Ifjúsági Kupát nyert gárdájuknak. A Győri Textilesből lett ifjúsági válogatott, a csapattal részt vett a Szovjetunióban és Romániában rendezett világbajnokságon. A ranglétrát végigjárva, először húszévesen lett az NB I legjobb mesterlövésze, majd 1982-ben a Bakony Vegyész TC-hez igazolt, ahol négy szezont húzott le. A karrierje nálunk teljesedett ki: Nyári Zsuzsannával, Orbán Csillával, Budai Piroskával és a többi remek játszótárssal az élvonal meghatározó együttesét alkották. Negyven éve – Németh Gábor irányításával – elhódították a Magyar Népköztársasági Kupát és nem sok hiányzott ahhoz, hogy a bajnokságban is megkoronázzák őket. Ha a pontvadászat hajrájában legalább egy döntetlent elérnek Békéscsabán, akkor aranyérmesek, végül gólkülönbséggel szorultak az elsőként „leintett” Budapesti Spartacus mögé. Nyárival és Orbánnal tagja volt a Los Angeles-i olimpiára készülő válogatott kollektívának, de az ötkarikás játékokról éppúgy lemaradt, mint az 1982-es budapesti vb-ről, ahol a Sterbinszky Amáliával, Gódorné Nagy Mariannával, Rácz Mariannával és a BVTC-s Nyárival felálló közösség második lett. – Az olimpiára az ismert politikai okok miatt nem mehettünk, ugyanakkor a bő vb-keretnek tagja voltam. Sajnos az utolsó keretszűkítésnél nem maradtam fent a rostán, a Budapesti Építőkben játszott György Anna elém került a sorban, hozzáteszem: megérdemelten, hiszen abban az időben jobb volt nálam. Emiatt nincs bennem tüske, ugyanis akkoriban egy éve voltam a Csík János szövetségi kapitány dirigálta társaság tagja. Az NB I-ben 1984-ben harmadikak lettünk, részt vettünk az IHF-kupában, s egy év múlva – immáron nemzetközi minősítésű sportolóként – újra gólkirálynő lettem. Abban az idényben sajnos elmaradtunk a várakozásoktól, csak hetedikek lettünk, majd a következő kiírásban kiestünk az NB I-ből. Karrierem legszebb időszakát mégis Veszprémben töltöttem, nagyszerű társaim voltak, közülük azóta többen külföldön élnek. A régiek közül leginkább Borsos Erzsébettel tartom a kapcsolatot, ha találkozunk, néha nosztalgiázunk is. Szívesen emlékszem a régi szép időkre, nem titok, Sterbinszkyt és Gódornét nagyra tartottam, míg a világsztárok sorából Jasna Kolar-Merdan és Svetlana Kitic volt a favoritom.
A BVTC kiesésekor Némethné porcsérülést szenvedett, s noha utána felépült, már nem tudta a korábbi nívóját hozni, a válogatottól is távol került. Később Szegedre igazolt, ahol a csapat a segítségével feljutott az NB I-be, és ott sikerült is bennmaradnia. Veszprémbe 1990-ben tért vissza, majd összeházasodtak Németh Gáborral. A kapcsolatukból két gyermek született: a 31 éves Kriszta a Pannon SE játékosa és utánpótlásedzője, míg a nálánál két évvel fiatalabb Balázs a Balatonfüredi KSE igazoltja. Nincs is mit csodálkozni azon, hogy otthon gyakran kerül szóba közöttük a kézilabda, Böbe is előszeretettel hagyatkozik a Székesfehérvárott dolgozó családfő meglátásaira. Az irányító-átlövő édesanya azóta csak kétszer „szedte fel a horgonyt” a királynék városából: egy rövid Balaton-parti kiruccanáskor, illetve mikor Várpalotán munkálkodott egy székesfehérvári klub fiókcsapatával. Közben a Veszprém Beton KC vezéregyénisége is volt, ezen állomáshelyén szintén számolatlanul szórta a gólokat. Jóllehet a pályán nyújtott teljesítményén nem volt érzékelhető, 47 évesen szögre akasztotta a szerelését, mivel mind nehezebben bírta a terhelést: az utolsó szezonjában már fájt mindene, nehezen tudta fizikailag és szellemileg összerakni magát. Hiába győzködték mások a folytatásról, azt mondta: jöjjenek a fiatalok, az ötödik ikszhez közeledve már nem akarja megváltani a világot. Hat éve tartozik a VPSE kötelékéhez, ahol a szülők sok mindenben segítik a munkájukat. – Összetartó a közösségünk, olyan, mint egy nagy család. Ha arról van szó, az edzéseken bemutatom a gyakorlatokat, pedig már csak ritkán mozgok, a futásnak is hátat fordítottam, a mindennapi testmozgásom általában kimerül a kutyasétáltatásban. Hetente hét-tíz edzést tartok. Szeretek az ifjak között lenni, lévén, megfiatalítanak. Azon vagyok, hogy ha ezen a szinten is, de maradjanak meg a sportágnak, fejlődjenek és az ügyesebbeknek másutt teljesedjen ki a karrierje. Szigorú, de igazságos és következetes edző vagyok, aki a mérkőzéseken nem teremti le a tanítványait, ha valamit rosszul csináltak, inkább félre hívja és emlékezteti őket arra, hogy az adott elemet miként gyakoroltuk a hétközi tréningeken.
Némethné amondó, hogy mai fejjel sem csinálna semmit másként, miközben tudjuk, miszerint hajdan híres fővárosi klubok is keresték a kegyeit. A kézilabda akármennyire is csapatjáték, egyéni teljesítményekből áll össze, ha úgy tetszik: egyéni képességek kellenek hozzá és egyéniségek. Olyanok, mint amilyen ő volt egykoron, akinek remek gömbérzéke volt, és akinek a nevét rendre kiemelték a tudósításokban. Főszerepe volt csapatai sikereiben, nem volt ellene könnyű küzdeni. – A kézilabda viszont csapatjáték, a produkciómhoz társak is kellettek – szabadkozik, a szenzációs csuklójáról, a bombaerős és változatos lövéseiről, továbbá a magabiztosan elvégzett büntetőiről mégis hosszasan tudnának mesélni az ámulatba ejtett szurkolók. Ha akkor lettek volna videómegosztó portálok, minden kétséget kizáróan megörökítették volna a legszebb megmozdulásait. Hiányérzete csak amiatt van, hogy a BVTC-vel nem lettek bajnokok.
Borítékolható volt, hogy az átlag feletti akaraterővel, céltudatossággal és munkabírással rendelkező kitűnőség képtelen lesz elszakadni a sportágtól. Ha jobban belegondolunk, ez így is van jól: ha valakitől, akkor tőle aztán tanulhatnak a fiatalok.
Második helyezést szerzett a veszprémi Noszlopy Gáspár Gimnázium és Technikum az V-VI. korcsoportos országos fiú kézilabda diákolimpiai döntőn.
Tatán és Tatabányán rendezték meg az V-VI. korcsoportos „A” kategóriás fiú kézilabda diákolimpia országos döntőt, ahol Veszprém vármegyét a Noszlopy gimnázium képviselte.
A 2022/23-as tanévben összesen 210 csapat nevezett, s ezek közül nyolc fiú és nyolc leány csapat küzdött a bajnoki címekért. A Noszlopy iskola címvédőként érkezett az eseményre.
A veszprémiek a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium ellen kezdtek és 32-26-ra nyertek. Ezt követően a Tatabányai Szakképzési Centrum Bánki Donát-Péch Antal Technikum gárdája következett, amelyet 36-23-ra sikerült két vállra fektetni. A csoportkör utolsó találkozóján a Budapest IX. kerületi Leövey Klára Gimnázium sem tudott komolyabb ellenállást kifejteni, a mieink 40-27-re diadalmaskodtak.
A keresztjátékban a Szeged és Térsége Eötvös József Gimnázium legjobbjai ellen bizonyíthattak Makkai Balázs testnevelő és felkészítő tanár, valamint Gulyás István szakedző tanítványai. Ezen az összecsapáson is egyértelmű volt, melyik a jobb csapat: a bakonyiak 44-33-as győzelemmel hagyták el a pályát.
A döntőben a Siófoki SZC Mathiász János Gimnázium és Technikum gárdája volt az ellenfél. Nagyszerű mérkőzést vívott a két fél, az összecsapás az utolsó pillanatig kiélezett volt, de végül a balatoniak örülhettek, miután 28-27-re nyertek.
Az ezüstérem mellé egy különdíjat is begyűjtöttek a veszprémi, a torna legtechnikásabb játékosának járó elismerést Szucsik Benedek érdemelte ki.
A Noszlopy gimnázium csapatának tagjai: Apró Botond, Bogdány Örs, Bőti Dominik, Eklemovics Márkó, Füry Félix, Lantos Kornél, Nagy Arnold, Németh Bulcsú, Racskó Máté, Reidmár Dominik, Szucsik Benedek, Tóth István Sámuel, Végh Bálint, Zajácz Kristóf.
Az országos döntőn veszprémi játékvezetők is közreműködtek valamennyi résztvevő nagy megelégedésére. A Marosi Zoltán-Pap Ervin Márk kettős hat találkozót fújt, többek között a leány bronzmeccset, míg a Papp Richárd-Sörös Csaba kettős nyolc összecsapást vezetett le, többek között a fiú harmadik helyért zajlót is.
Korábban hasonlóra még nem volt példa megyénken kívüli Diákolimpia rendezvényen, s ez az esemény is jól mutatja, hogy nemcsak a veszprémi kézilabdázók teljesítménye kimagasló, hanem a játékvezetőké is.
A Veszprém Megyei Sportszövetség és a Veszprém Megyei Önkormányzat idén is átadta az év legjobbjainak megválasztott sportolók elismerését.
A veszprémi Megyeháza Szent István termében gyűltek össze a megye legjobb sportolói, egyesületi vezetői, a különböző szövetségek képviselői. Természetesen a Veszprém Megyei Kézilabda Szövetség sem hiányozhatott a rangos eseményről.
Az idei évben a szakszövetségek, egyesületek szavazatai alapján számos kézilabdás a díjazottak között volt.
A 2021/22-es évadban a legjobb csapatnak a Magyar Kupa ezüstérmet és ezzel nemzetközi kupaindulást kiharcoló Fejér-B.Á.L. Veszprém lett.
Tüskés Endre díjat vehetett át Bene Tamás, a Balatonfüredi KSE ügyvezető elnöke. Bene Tamás Veszprémben ismerkedett meg a kézilabda sportággal, a Báthory István Általános Iskolában Marosné Bedőcs Katalin és Hidasi Ferenc edzők keze alatt pallérozódott. Remek korosztály jött össze, hiszen Bene Tamásék kétszer is megnyerték az országos úttörő olimpiát. A középiskolai tanulmányait Győrben folytatta, már ekkor lehetőséget kapott az NB I/B-s alakulatban. Aztán 1992-ben Hajnal Csaba hívására visszatért Veszprémbe, ifjú kora miatt nem sokat játszott, de tagja volt a magyar bajnok, kupagyőztes és KEK-győztes gárdának. 1994-ben visszatért Győrbe, elmondása szerint, itt vált érett élvonalbeli játékossá. Hoffmann László edző remek gárdát épített, a fiatalokból álló csapat azonban rendre lemaradt a dobogóról. Három idény után Dunaújvárosba igazolt, ahol tagja volt a bajnoki címet szerző együttesnek. A Dunaferr óriási meglepetésre letaszította a trónról a Fotex Veszprémet, s ebből a sikerből oroszlánrészt vállalt Bene Tamás is. A Dunaferr ugyanebben az évben KEK- döntőt játszhatott a spanyol San Antonio Pamplonával, a 26-20-ra megnyert visszavágón Bene Tamás két gólt szerzett. Később Olasz-, majd Görögországban légióskodott, majd 2006-ban hazatért a Balatonfüred hívására. A tópartiakkal kivívta az NB I-be jutást. Ekkor zárult aktív sportpályafutása, ezzel egy időben elindult sportvezetői karrierje. A magyar válogatottban összesen 36 alkalommal szerepelt. A Balatonfüredi KSE-nél először technikai vezetőként számoltak vele, de állhatatos, megbízható és szorgalmas munkával kivívta a klubvezetők, játékosok elismerését, és mind több feladatot kapott. Ma már megkerülhetetlen tagja a füredi kézilabda-életnek, a BKSE ügyvezető elnöke, a Balaton-Felvidéki Akadémia cégvezetője. Egyesületének magyar bajnoki – és kupa bronzérmei, nemzetközi szereplései dicsérik tevékenységét, de talán a legnagyobb sikere a füredi utánpótlás bázis személyi -és tárgyi feltételeinek megteremtésében való meghatározó részvétele. Sportvezetőként – balatonfüredi munkáján túl – alakítója a megyei és az országos kézilabda életnek. 2010-től tagja a Veszprém Megyei Kézilabda Szövetség elnökségének.
A díjátadón valamennyi szakszövetség kitüntetéseket adhat át. A Veszprém Megyei Kézilabda Szövetség élt is a lehetőséggel és több megyei szakember munkáját is elismerte. Benke Péter a megyei utánpótlásban végzett több évtizedes, kimagasló edzői tevékenységéért, Dobovai Zoltán, a a megyei szövetségben végzett kiemelkedő társadalmi szerepvállalásáért, bizottságvezetői tevékenységéért, Gyévai Iván, a megyei utánpótlás-nevelésben végzett sok éves, eredményes edzői tevékenységéért, Koszorús Katalin, a megyei utánpótlás-nevelésben végzett több évtizedes, kimagasló edzői tevékenységéért, Pelikán Milán, az ajkai régió utánpótlás-nevelésében és klubvezetésben végzett kimagasló munkájáért, Széplaki Zoltán, a hátrányos helyzetű gyerekek felkarolásáért, beintegrálásáért és nevelésért, a klubvezetésben végzett kimagasló munkájáért, Velky Mihály, a megyei utánpótlás-nevelésben végzett több évtizedes, kimagasló edzői tevékenységéért kapott elismerést.
Erőt demonstráló győzelmet ért el a tabella második helyén álló Simontornya, és simán nyert a listavezető Ősi is a Veszprém megyei férfi kézilabda-bajnokságban.
A bajnoki tabella élén álló Ősi Andreotti az Egerszegi KK-t fogadta. A hazaiak már az első félidőben nyolc góllal, 18-10-re elhúztak, és ezt a különbséget a szünet után növelni tudták. Az ősi a végén 36- 25-re győzedelmeskedett. A sikerből Honyecz Gábor tizenkét találattal vett ki részét. A túloldalon Gotthárd Ervin nyolc gólt lőtt. A Simontornya egyetlen cserével, míg a TVSE csere nélkül állt ki. A hazaiak a tizenkét gólig jutó Ardelán Kristóf és a tízgólos Lampert Csabával 21-11-re meglépett a félidőig. A térfélcsere után sem állt le a Simontornya és végül rendkívül meggyőző 52-25-ös diadalt aratott. A tapolcaiak közül Nagy György tizenegy gólt lőtt.
Megerősítette bronzérmes helyét a LUKE, amely a Georgikon DSE-t látta vendégül. A LUKE 16-7-es első játékrészt követően 29-20-ra nyert. Babati Szabolcs nyolc gólt ért el, míg a keszthelyiek közül Szakonyi Balázs tizenegy találattal volt a legeredményesebb. A tabella állása: 1. Ősi Andreotti 14, 2. Simontornya 11, 3. LUKE 10, 4. Georgikon DSE 6, 5. Egerszegi KK 5, 6. TVSE 0 pont.
A Start SE Hajmáskér megállíthatatlannak tűnik a Zala megyei női kézilabda-bajnokságban, továbbra is hibátlan mutatókkal vezeti a pontvadászatot.
A címvédő Körmendi DMTE remek meccset vívott a Góna SZKKE gárdájával. Az első játékrész kiegyenlített játékot hozott, egyik fél sem tudott jelentős előnyt kiharcolni, így döntetlennel vonultak szünetre a felek (13-13).
A második félidőben 19-19 után egy 7-0-s szériával eldöntötte a meccset a Körmend és bár jól hajrázott a Góna, végül a hazaiak begyűjtötték a két pontot. A körmendiek legeredményesebb játékosa Cser Kitti volt hat találattal, a túloldalon Szabó Zsanett kilenc gólig jutott.
A listavezető Start SE Hajmáskér óriási meccset játszott az őt üldöző Egerszegi KK-val. A hajmáskériek az első etapban remek játékkal 13-8-ra elhúztak. A szünet után az 54. percig őrizte előnyét a Start SE, ekkor azonban nagy hajrát nyitottak a zalaiak és 22-20-ra felzárkóztak. Sőt, 16 másodperccel a vége előtt sikerült az egyenlítés is (23-23). Kovács Angéla azonban nem hagyta annyiban és öt másodperccel a vége előtt eldöntötte a találkozót. A hazaiaknál Horváth Kitty tízszer, a zalaiaknál Gotthárd Klaudia nyolcszor talált be.
Második győzelmének örülhetett a pápai Kilián DSE a Páterdomb LSC otthonában. A vendégek jól kezdtek és 9-4-re elhúztak, a félidő végén 14-19 állt a kijelzőn. A második felvonásban a 46. percig nem változott a játék képe (22-26), aztán megszaporodtak a szabálytalanságok. A hazaiaknál Pödör Veronika, a vendégeknél Kovács Lilla kapott piroslapot. A pápaiak folyamatosan emberhátrányban játszottak, de így sem tudott felzárkózni a Páterdomb (28-32). A Kilián DSE jól őrizte előnyét és végül 35-30-ra nyert. A sikerből Pődör Patrícia tíz góllal vette ki részét, míg a hazaianál Gáspár Klaudia kilenc találatot ért el.
Végletekig kiélezett megyei rangadót játszott az Úrkút és a Tapolca. Az első félidőben jobbára a hazaiak akarata érvényesült, az úrkút többször is vezetett kettő-négy góllal is. Aztán a 26. percben utolérte riválisát a Tapolca (14-14), sőt a félidő végére a vezetést is megszerezte (14-16). A térfélcsere után a Tapolca próbálta tartani a különbséget (19-21), ám a 41. percben ismét egyenlő volt az állás (21-21). Őrült hajrá kezdődött, mindkét fél többször is eldönthette volna az összecsapást, de az 54. percben 31-31-re állt a meccs. Az utolsó percek sok hibát hoztak, az Úrkút volt az, amelyik kevesebbet hibázott, és megérdemelten nyerte meg a találkozót. Az úrkútiak közül Horváth Nikoletta és Rieger Hanna is egyaránt hat-hat találatot jegyzett, a tapolcaiaknál Dorfinger Réka tízszer vette be a kaput.
A Zalaszentgrót nem tudott javítani, ismét sereghajtó, mert saját közönsége előtt kapott ki a Vasvártól. A vendégek pontosabban játszottak és az első harminc perc végén 12-15 volt az eredmény. A második etapban végig jól tartotta magát a vasvár, s bár akadt egy rövid periódus, amikor kettős hátrányba került, a Zalaszentgrót nem tudott közelebb férkőzni. A vendégek 28-25-re győzött. A zalaiaknál László Evelin kilenc gólt jegyzett, a vasváriaknál Kelemen Anita tízszer volt eredményes.
A jelenlegi állás: 1. Start SE Hajmáskér 16, 2. Egerszegi KK 14, 3. Körmendi DMTE 10, 4. BBSC Balatonboglár 10, 5. Góna SZKKE 10, 6. Úrkút SK 9, 7. Vasvár 7, 8. Tapolca VSE 4, 9. Páterdomb LSC 4, 10. Kilián DSE 4, 11. Zalaszentgrót 2.
