Kérdésről, kérdésre a VMKSZ tagjaival
Lassan lezárjuk a 2021-es esztendőt. Kíváncsiak voltunk a Veszprém Megyei Kézilabda Szövetség (VMKSZ) tagjait mi foglalkoztatta ebben az évben, és mit várnak 2022-ben. Öcsi Tamás irodavezető kezdte mire számít az új évben, majd a hólabdát tovább dobta Marton Balázsnak (játékvezető), aki Bóna Szabolcsnak (játékvezető) passzolt. Innen Soós Kálmán, örökös tiszteletbeli elnökhöz került a nagyra nőtt szó- és hógörgeteg, majd Németh Csaba elnök fékezte meg a hó- és szólavinát.
Öcsi Tamás irodavezető azt mondta, Covid-mentes, tervezhető újévet kíván.
– Nyugodt napokra vágyom. A koronavírus-járvány miatt ugyanis többször előfordult, hogy péntek éjjelente kellett újra tervezni az előttünk álló hétvége mérkőzéseit, például az utánpótlás korosztályokban, vagy a felnőtt megyei bajnokságokban. Szeretném, ha minden visszazökkenne a megszokott, normális kerékvágásba, mint amilyen a pandémia előtt volt – hangsúlyozta.
Öcsi Tamás Marton Balázst arról kérdezte, mik a tervei 2022-ben?
Marton Balázs elmondta, ugyan játékvezető társával, Horváth Péterrel nem vesznek részt a januári férfi kézilabda Európa-bajnokságon, ám ettől függetlenül éber figyelemmel követi a nemzetközi esemény minden történését.
– Bár a magyar férfi kézilabda-válogatott teljesítménye nem az én terveimtől függ, azonban nagyon bízom benne, hogy egy kiugró eredménnyel örvendeztetnek meg bennünket a fiúk. Azt remélem, hogy Horváth Péterrel továbbra is stabil tagja maradunk a Bajnokok Ligája és Európa Liga játékvezetői stábjának. Mi már a rutinosabb játékvezetőkhöz tartozunk, hiszen több mint 30 éve vagyunk a pályán, ám a nemzetközi szinten hátralévő éveinket szeretnénk becsülettel, tisztességgel kitölteni és a lehető legnívósabb eseményeken közreműködni. Ha a magánéletemre is vonatkozik a kérdés, akkor semmi mást nem szeretnék, csak egészséget mindannyiónknak.
Marton Balázs Bóna Szabolcstól azt kérdezte, mit jelent számára a sport?
– A sport az egész életutamat végig kíséri ötéves korom óta. A sport, képletesen, a harmadik szülőm. Megtanított a tiszteletre, küzdeni tudásra, kudarcok feldolgozására. A sporton belül a kézilabda számomra az egyik családom. A kézilabda alapozta meg a játékvezetői pályámat is, ahol egy átlagos képességű játékos voltam, ám én maradandóbbat szerettem volna elérni ezért is váltottam. Játékosból lettem játékvezető fiatalon, ami további fontos kompetenciákat hozott ki belőlem és nagyon sok dologra tanított: alázat, kommunikáció, pedagógia, menedzselés. Ráadásul örök életre szóló barátságokkal áldott meg a játékvezetői pályám, ahol ki tudtam teljesülni és életre szóló emlékeket kaptam. Akadtak mélypontok az életemben, amikor szintén a sport segített túllépni a problémákon, ehhez pedig a legjobb orvosság volt a rendszeres futás, ami kitisztítja a mindennapi stresszt és boldoggá tesz. Sikerült az életembe beiktatni, amit csak én időmnek nevezek. Ha egy mondatban kell elmondani mit jelent a sport, akkor annyit mondanék, hogy az élet legnagyobb ajándéka, nevel, erősít és tanít.
Bóna Szabolcs Soós Kálmántól szerette volna megtudni, mi inspirálta, hogy játékvezető legyen?
– Amikor 7.-8. osztályos voltam, a testnevelő tanárom felismerte, hogy jól bánok az emberekkel és a torna órákon a bemelegítő gyakorlatokat rám bízta. A gimnáziumban is ő maradt a testnevelőm, és folytatódott a közös munka. A 3.-4. osztályban rám bízta az iskola női kézilabda csapatát. Úgy vélte, a játékvezetéshez is van érzékem, ezért megkérte, Nagy Tibort, aki akkoriban az egyik legjobb sípmester volt, hogy foglalkozzon velem. Beleszerettem a játékba, a fiatalok is gyorsan elfogadtak. A hit, az elkötelezettség, a sportág iránti szeretet és az elfogadottság arra ösztönzött, hogy a játékvezető pályát válasszam, ráadásul ezt a munkámmal és más hobbijaimmal is össze tudtam hangolni. Visszatérve egykori testnevelőmre, Nagy Sándor, az Oroszlányi SE színeiben remek dobóatléta volt, egyébként remek érzéke volt ahhoz, hogy felismerje, miben jók az emberek, miként lehet kiaknázni a rejtett tartalékaikat.
Soós Kálmán Németh Csabától azt kérdezte, mindig ott volt a válogatott kapujában, de mit gondol, miért nem adatott meg számára, hogy még meghatározóbb legyen a nemzeti csapatban?
– A válasz igen egyszerű: rossz évjárat vagyok. Abban az időben fantasztikus kapusok szerepeltek a válogatottban: Hoffmann László, Bíró Imre, Oros Tibor, Bakos István. Négy nagyszerű rivális ellen meglehetősen nehéz helyzetben voltam. Nyilván, aki komolyan veszi a sportot, ahogy én is, annak emiatt van némi hiányérzete. Azonban most kárpótolva érzem magam. Fiam, Bulcsú magára ölthette a serdülő válogatott szerelését. Nagy büszkeség töltött el, amikor nemzeti mezben hallgathatta a Himnuszt.
Németh Csaba megjegyezte még, minden Veszprém megyei játékvezetőnek sok mérkőzést kíván, továbbá vírusmentes tavaszt.
